Ma úgy futottam az első felét a távnak, mintha egy energiabombát nyeltem volna. Szerintem csak azért nem porzott mögöttem az út, mert előtte esett nemrégen az eső. Visszafelé megláttam a nyugati eget, ami úgy sötétlett, hogy … újból erőre kaptam. Megállapodtam a természettel, hogy a nagy zuhét visszatartja addig, míg a ház elé érek. Be is tartotta az ígéretét.
Élvezet volt figyelni a készülődő vihart. S arra gondoltam, Ő is ugyanúgy állna az esőkezdeményben, ahogy én. Sőt! … tovább álmodoztam egy totális szétázásról, amit kézenfogva élveznénk a viharban. Hi-hi!
Még most is esik, mennydörög, meg villámlik. Ez a jó a laptopba és a wifiben… hogy biztonsággal netezhetek – az ágyamban üldögélve.

Egyébként ma megint alkottam. Olyasmit, amit nem néztem ki magamból, de szerettem volna, ha megalkotom. Vagy legalábbis valami hasonlót. Megvolt a cél: egy kép, ami másik honlap dísze és képviselője lehet. Tükrözze mindazt, amiről a honlap szól. S persze profi alkotásnak nézzen ki. … Hát sikerült! Legalábbis én meg vagyok elégedve magammal.