Szeretek kinézni az ablakomon itt, a munkahelyemen. Egy domboldalt látok, zöld fákkal. A domb tetején egy hatalmas tisztás van, a közepén egy házikó. Egyszer el kellene menni oda.
Csak nem rég állt el az eső. Néha szeretem, hogy esik. De talán most jobb, hogy nem. Hazafelé indulok lassan.

Szeretem, mikor – újra – érzem, milyen jó dolgok is történnek velem.