Vígan tekertem a bicikli pedáljait, mikor az utat srégen átszelő sínpár egyik vonalában kifarolt a jármű, én pedig végigszántottam a baloldalammal az utat. Persze az aszfalt győzött. A tenyeremről pár rétegben a bőrt sikerült lecsiszolnia. Arra már nem emlékszem, hogyan sikerült a bal lábam gyűrűsujját tropára morzsolnom, így sokáig – míg el nem kezdett dagadni – a legsúlyosabb sérülésemnek a tenyerem sebeit tartottam. Most már nem…

A buszon még éppen álltam felszállás után, mikor hirtelen fékezett egy picit a sofőr. Nem gondoltam volna, hogy a támasztásban ekkora szerepet játszanak a lábujjak. Jajdultam egyet némán, s lezuttyantam a legközelebbi ülésre.

Most már kék és lila színeket is vélek felfedezni a lábujjamon és környékén.