És … igen! Visszakaptam a régi fodrászom! (Így teljesüljön minden kívánságom, szoktam volt mondani.)
Ő a kezdet és a vég, ami ezt a jelenlegi hajszínemet illeti. Ő alkotta, és most ő is fogja visszavarázsolni az eredeti színvilágát.
Tegnap este beszélgettem Sz-vel, és felvetette azt az elméletet, hogy azért jött rám a barnulási vágy, mert már kezdek igazán önmagam lenni. S azt hiszem, igaza van. A félig szőkeségem segítség volt a változások felgyorsításában, de ahogy mondani szokás: a mór megtette kötelességét, a mór mehet.
Ő szerinte pedig barnán még … hm… tüzesebbnek látszom. (Megmutattam Neki egyik régi fotómat.)
Ez jó! Én is végigmentem ezen, csak fordítva. Eredeti szőkeségemet egyszer bebarnítottam. Ugyanilyen okból – mint te – visszaszőkültem. Azt hiszem az önismereti kutatásaim első lépése volt, amikor visszaszereztem a saját hajam színét. Azóta sokszor gondolom, hogy azok a nők akik gyakran váltják a hajszínűket bajban lehetnek – már önmagukkal.
Akkor hajrá a régi-új úton!
Hozzáteszem, hogy az én fodrászom a visszalakulásom után férjhez ment Amerikába. Véglegessé tette ezt a dologt, azóta sincs fodrászom mert a hosszú hajhoz is visszatértem.