Hm. Tényleg nem értem. Csak elfogadom. Hogy szeretnek a virágaim. Engem.

Pl. ott van a négy otthoni cserepesem. Kitartóak. Pedig kettőt elég szangvinikusan öntözök, a másik kettő három-négy év után csak most kapott friss földet a cserépjébe pótlásként.
Aztán meg kell említenem a három drágát itt, a munkahelyemen. Az egyikük már 5 éve a társam. Rendszeresen hoz virágot. Azt hiszem, vitorlavirág. A másikukat tavaly kaptam a kollégáktól. Alocasia a becsületes neve. Elvesztette két, “eredeti” levelét, viszont megajándékozott három, másik gyönyörűségessel. A nőnapi pedig csodavirág. Nevét már elfelejtettem, viszont a mellékelt tájékoztató szerint, már nem kellene virágoznia. 4-6 hetet jósoltak, ha becsülettel öntözzük és ápoljuk. Hm. Én öntözgetem, amikor eszembe jut. Kitettem az ablakba, ahová csak délután egy-két órára süt a nap (kisakkoztam, hogy nem szereti az erős napsütést). Még mindig zöldellik, és talán csoda számba megy, hogy új virágot is hoz.
Egyedül nekem (8 nő közül) maradt meg az irodán…