Esős napra ébredtünk. Úgy, hogy kora reggel érkezett, mellém bújt az ágyba, és két óra múlva újraébredtünk. A tegnapra tervezett programot módosítottuk, és krumplilepény sütés lett belőle. Mindkettőnknek az első. (Bár már asszisztáltunk – külön-külön – a nagyiainknak réges rég.)
Milyen lett? Isteni! S Anyutól kaptunk hozzá igazi szilvalekvárt. Hmm! Nyam-nyam!
Nekem valójában az tetszett a legjobban, hogy olyan összehangoltan tettük a dolgunkat a konyhában (is).
A nap további része is remekül telt. Úgy aludtam el, hogy a vasárnap nagyon szép nap volt.