Ma volt egy kislányom. De azt hiszem, amíg az unokahúgom itt lesz Anyuéknál, ez így lesz.

Csak egy köszönéssel léptem be az ajtón, melyet ő és Anyu nyitottak ki. Elhaladtam mellette, majd üdvözöltem a többi családtagot. Leültem a konyhában. Egyszer csak odajött hozzám és megölelt. Aztán az ölembe kéredzkedett, s hozzám bújva ült, amíg beszélgettem a többiekkel.
Ennél nagyobb meglepetést nem is okozhatott volna. Ahányszor eddig találkoztunk, tartotta a távolságot, ami az évek és a találkozások számának növekedésével csökkent … egy-egy puszi erejéig. Most mintha egy egészen más kislány utazott volna hozzánk.

Hm.