Érdeklődéssel és talán egy kicsit szájhúzva figyeltem, ahogy az új katolikus templomot elkezdték építeni a város legnagyobb zöldterületén. Nem vagyok egyetlen felekezetnek sem tagja, az egyházba bekorlátozott hitet elkerülöm, viszont szívesen ülök be – nagy ritkán – egy templomba, hogy annak csendjét, nyugalmát élvezzem.
Egy templom sem ragadott még meg kívülről tekintve, bármennyire is híres vagy nevezetes is. Viszont azon kapom magam nap mint nap elhaladva az új templom közelében, hogy szívesen keresi a tekintetem még távolról is. A fákkal körül vett téglaberakású, modern vonalakat magán viselő épület vonza a szemeimet. Gyönyörködöm benne, és emellett megnyugtat.