Sétáltunk. Megálltunk egy japán cseresznyefa alatt.
Most virágoznak. Minden nap látom a hihetetlen rózsaszín virágokat, nem tudok betelni velük. Van, hogy a fa alá állok, és gyönyörködöm a szirmokban. Mint egy habos fa. Vagy mintha sok, pici, rózsaszín tüllszoknya lenne felzsúfolva a fa ágaira.

Álltunk, és bámultuk a fát.
– Mindig szerettem volna belefúrni az arcomat ebbe a rózsaszín “habba” – mondtam.
Lehúzott egy ágat.
– Akkor itt az alkalom!
Megtettem. Kellemesen meglepődtem. Finom, bársonyos szirmokat borzolt az arcom.
És tele lett az orrom, szám velük… már hullajtják a szirmukat a virágok.