Már egy jó ideje mellőzöm a tv-t, különösképpen a híradókat, és a hírújságokat. Valahogy egyszerűen jött az érzés, hogy nincs rá szükségem. Mert már nagyon nem esett jól (érzelmileg és bármily furcsa, fizikailag), hogy olyanokról olvassak, amik lehangolnak, negatív irányba viszik a gondolataimat.

S mikor olvastam a vonzás törvényéről szóló könyveket, meg sem lepődtem, hogy ugyanezen reakció leírásával találtam szembe magam. Csak a könyvekben még meg is magyarázzák azt, ami nálam automatikusan alakult ki (mint gyerekkoromban az önkéntes vegetarianizmus – ami már nem vagyok).

Aztán jött az ötlet, ami nem az enyém alapjában véve (lásd: http://www.globalgoodnews.com/introducing-global-good-news.html): nyitni egy blogot, ahová csak jó dolgokat írnék, írnánk. Bármi lehet az! Privát élet, a közt érintő dolgok, történések, stb. Egyetlen egy kikötés lenne: csak pozitív érzést keltő lehet – mindenki számára.
Meg is van a címe: Örömblog.

Frissítés: Azt pedig elfelejtettem elmagyarázni – bár remélem, mindenki tudja -, mi is a lényege a jó hír – rossz hír dolognak. Amellett, hogy a jó hírek, a pozitív történések, események önmagukban előreviszik a világot, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vonzás törvényét: amire koncentrálsz, amire a legtöbbet gondolsz, amilyen érzéseid vannak többségében, annak megtörténését erősíted. Ha csupa rossz hírt, negatív érzéseket kiváltó dolgokat olvasol, akkor ezek újra megtörténését, sokszorozódását erősíted a többi olvasóval együtt csak azzal, hogy olvasod, rágondolsz, érzéseket váltanak ki belőled. S persze ez így van a jó hírekkel is. Azt hiszem, nem kétséges, melyik esemény újra megtörténését szeretnék a legtöbben látni, olvasni, hallani.

Mellesleg azért is jutott eszembe az Örömblog létrehozása, mert ezzel is fel lehetne hívni az embereknek (blogosoknak) a figyelmét arra, hogy bármennyire is élvezetes néha dagonyázni az elkeseredésben, a szenvedésben, az önostorozásban, azaz a negatív érzésekben, de sokkal előrébb vivő, ha meglátjuk az életünk sok apró, illetve óriási örömét, sikerét, és annak örülünk.