Egy csokor tulipánt kaptam a nagyobbiktól (és Aputól). Gyönyörűségesen szépek, még így is, hogy nem a helyükön, a kertben, hanem a konyhámban az étkezőasztalon díszelegnek egy befőttesüvegben.

Örültem neki, és visszafogtam magam: nem mondtam, hogy kár volt őket leszakítani. Jobban szeretem, ha a helyükön vannak, még ha én nem is látom őket. Egy ideje így gondolom. Nem tudom, miért. Talán ezért sincs nagy vázám.