Milyen is lehetett volna a hétvégém, mint fantasztikus. Pénteken délután vettem külső merevlemezt (320 Gb), amire az összes tárolandó cuccot felpakolhatom. Persze még nem volt időm beüzemelni, azóta is a dobozában várja, hogy használatba vegyem. Na, szóval ballagva a főutcán betértem egy könyvesboltba, és két könyvvel gazdagabban léptem ki újra az utcára. Éppen fagyizni indultam, mikor hívott, hogy végzett aznapra, találkozhatunk. Irány Hozzá!
Finomat uzsonnáztunk, ami nekem aznapra már a vacsit is lefedte. Kaptam isteni masszázst, aztán már indulhattunk is táncolni. Remek volt, csak ezt írhatom. Azt este többi részét pedig mindenki fantáziájára bízom.
Szombaton édes volt az ébredés, mellette. Mint mindig. Reggeliztünk a téren, vettem magamnak saját papucsot, amit Nála fogok hordani, elmentünk moziba és láttuk a Bakancslistát (remek film!), majd görkorira, biciklire pattantunk, és irányba vettük a telkét. A legmókásabb helyzetek akkor alakultak ki, mikor a lejtő tetején elkezdtem sápítozni, hogy itt ugyan én hogyan fogok lemenni. Megoldottuk. Odafelé a bicikli csomagtartójára ültem, visszafelé pedig belekapaszkodtam a járműbe, és fékként használtam: olyan lassan ment le a lejtőn, hogy engem visszatartott a leszáguldásban.
A telkén szalonnát sütöttünk, vagyis szalonna- és kolbászszeleteket húztunk nyársra, amit így sütöttünk meg, és a zsírját kenyérre csöpögtettük hagyományos módon. Jóllaktunk. Míg Ő tett-vett, intézte a dolgát kinn a telken, addig én … bealudtam.
Hazafelé útba ejtettük a Békejel-programot. Figyeltük a fáklyás emberek alkotta jelet, hallgattuk a zenét, én néha gyakoroltam a görkorival, s persze nem álltam meg, hogy ne rázzam a popsim ritmusra. Ez nagyon tetszett az egyik pasinak, és kérte, hagy vegye fel videóra, mert lenyűgözte, hogy görkorival táncolok (megjegyzem táncolni még fekve is tudok 😀 ).
Nem mondom, hogy nem fáradtunk el. Hazaérve már nem sok mindenre volt energiánk. De amire volt, az újfent … finom volt. Altatni külön nem kellett egyikünket sem.
Reggel az óra ébresztett minket. Ki-ki ment a saját útjára. Én haza. Még benéztem a netre, majd lefeküdtem aludni, hátha sikerül. (A reggelem további részét lásd az előbbi bejegyzésben!) Oly annyira ment, hogy két-három órát sikerült még pihennem. Aztán ablakpucolás és némi takarítás volt a napi programom. Mellette feltettem a wp új változatát mindkét helyre, fotókkal bíbelődtem, olykor ettem.
Este beültem az ágyba, hívtam Őt. Bár egy reakciójával hagytam magam elszomorítani, de aztán átbeszéltük a dolgot. Végül egész jó hangulatban köszöntünk el egymástól.
Még olvastam egy kicsit, majd az alvás mellett döntöttem.

Most már hétfő reggel van.