Most a tesómon múlik minden. Azaz a szállásom. Gondolom, nem lesz nehéz vonatjegyet kapnom Bécsig.

Különös lesz vele találkoznom. Hány év után?! Lassan 14 éve nem láttuk egymást szemtől szembe.

S a legfurcsább számomra, hogy ugyanolyan nyomot hagyott benne is a szerelmünk, mint bennem. Még tizennégy év után is akar velem találkozni.

Kíváncsi vagyok rá. Mint emberre. Arra, hogy mennyit változott. Arra, hogy ha ránézek, akkor mit fogok látni a szemeiben: a múltat vagy a jelent?

Bár én úgy érzem, lezártam magamban már két-három éve őt, de talán neki még szüksége van arra, hogy kimondja: a múltja vagyok. Vagy már rég túl van az egészen, és csak a kíváncsiság hajtja.

Nem érzek semmit. Nem kavart fel. S ennek örülök.