Ma felköszöntöttem F.M-et sms-ben, mert x éve ezen a napon született (ő is). Aztán egy telefonbeszélgetés lett belőle, s így utólag örülök, mert rájöttem, nagyon szeretem őt. Az örök legjobb barát. Valahogy megnyugtatott és feltöltött a vele való beszélgetés, pedig csak az aktuális életünkről csevegtünk.

Ilyenkor eszembe jut, mennyire szerencsés vagyok, hogy olyan emberek vesznek körül, akik ennyi örömöt adnak nekem csak azzal, hogy léteznek. Szeretném, ha mindig bennem lenne ez a tudat.

S bár tudva tudom, hogy a jelenlegi életemért csak hálával tartozom magamnak és a Mindenségnek, de akadtak a múltban olyan órák, amikor siránkoztam. Nem is tudom, miért…

De a nap újra kibújik a felhők mögül, ahogy most is teszi odafenn az égen, és ragyog, ragyog, mert az a dolga.