Valami olyasmit mondtam Neki vasárnap este, hogy nincs kedvem dolgozni menni. Hm. Kedden teljesült is a kívánságom: a kisebbik belázasodott, így egész hétre elintéződött, hogy ne a munkahelyen legyek. Persze ma délutánra a gyermek jobban lett, így afelől sem kell aggódnom, hogy meggyógyul-e hétvégére, amikor is az apjukhoz mennek.

Néha rám tör az írhatnék. Mintha bennem lenne egy nagy történet, és már csak le kellene ülnöm a gép elé. A billentyűkre kívánkoznak az ujjaim. Mintha ők jobban tudnák, mi kell nekem. Talán hiányzik, hogy minden nap blogot írjak… Sokszor nyitom a szövegszerkesztőt, aztán csak ülök bámulva a monitort, mert a mondanivalót egy zsinór visszahúzza egy minek kérdéssel.

Érnek impulzusok, keletkeznek gondolatok, melyek esetleg idekívánkoznak, de aztán … elmúlik. Másra vágyom. Mintha érne bennem valami, amiről még magam sem tudok.