Fáradt? Én? Egy kicsit sem. Csak majd’ le ragad a szemem. Mindkettő.

Sűrű napom volt. Reggel gyors takarítás, majd indultunk szomszéd nagyvárosba. Vettem végre egy olyan szabadidő nadrágot, amit már lassan egy féléve szerettem volna. Majd ebédeltünk, megnéztük a kölkökkel az Asterix az olimpián c. filmet. Amolyan szórakoztató és felejthető mozi volt. Azt hiszem, jó indikátor az előbbiekre az, hogy a végét átaludtam…. A második film, amibe bealudtam a moziban. Elmeséltem ezt az egyik srácnak. Azt mondta, hogy ezek után biztos nem visz moziba. Hi-hi!

Sétáltunk a Kocsonyafesztiválon. Vettem a kölköknek békát, ami ugye a fesztivál figurája. De kaptak falmászásért is egyet-egyet. Amolyan igazit. Majd táncolni mentünk. Volt ugye ez a 24 órás táncolós rendezvény, ahol mi csoportunk is fellépett. Két alkalommal is. Én persze csak ma délután. A gyerkőcök kiültek a nézőtérre (le a kalappal előttük, hogy nyugodtan végignézték a táncolásunkat!), mi meg roptuk félórán keresztül. Fantasztikus volt! Bár szinte az elejétől kezdve a szomjúságtól tapadt a szám, porzottak a veséim, és csak emiatt örültem, hogy a végének. Egyébként … még eltáncikáltam volna egy másik félórát is.

Most nemrég beszéltem Vele telefonon. A holnapi napot egy közös kirándulással koronázzuk. Mikor meséltem Neki a délutáni táncról, hallottam a hangján, hogy szívesen lett volna ott Ő is – velem. Én pedig örömmel vettem volna, ha Ő a párom a páros táncban, bár így is egy remek táncos volt a partnerem.

Szóval… vivát mai nap! S jön a holnapi, ami szintén fantasztikusabbnál varázslatosabb pillanatokat tartogat.