Néha úgy érzem egy-egy nap végén, hogy pipálhatok egyet, mert ez is megvolt. Különösen a munka most olyan. Erről már írtam. De van is egy spirál füzetem, amibe írkálom – tollal – az aktuális feladatot, mikor egy-egy telefont kapok, vagy emlékeznem kellene valamire. Tegnap végig pipáltam az aznapi és azelőtti elintézett dolgokat.

Vannak fantasztikus élményeim is, pl. az, hogy tegnap néhány órát Vele voltam (egy helységben meg egyéb módon), s az, hogy táncoltam. Hót fáradtam estem be az ágyba, és aludtam, és hajnalban azt álmodtam, hogy hatalmas struccszerű fácánok vannak egy hosszabb tisztáson, ami egy ház kertje. Én benn vagyok a házban az ablaknál, és látom, hogy pár bunkó ember kapával és olyasmi baltával, mint egy fokos, igyekszik eltalálni a fácánok némelyikét. Ergo dobálják ezeket a szerszámokat. Az egyik kapa éppen az ablak előtt esett le, majdnem kitörve azt. Aztán érkezett egy balta is. Én kirohantam, hogy beszéljek a dobálókkal, akik, ha jól emlékszem két nő volt és egy férfi. Hiába magyaráztam és akartam feltolni az agyukig tettük súlyosságát, egy csekély megbánást és értelmet nem láttam rajtuk. Ennyi. Ébresztett az óra.