Tegnap sem unatkoztam a munkahelyen, de kevésbé vette ki az erőm. Talán már megszokom a szántást.

Mindenesetre jól jönne egy kis pihi. Szabit egyelőre nem kéne kivenni, s bár egy kis táppénz megoldaná a dolgot, rájöttem már régen (mióta megvannak a gyerekek), nekem a betegség egyáltalán nem biznisz. Elsősorban a gyerekek miatt. Őket akkor is el kell látni, ha 39 fokos lázam van (szerencsére, ilyen ritkaságba megy nálam), vagy egyéb letaglózó nyavalya van rajtam. Én inkább az egészséget választom, mert úgy egyszerűbb és nyugisabb minden.

Másodszor: itt van a tánc. Azt ki nem hagynám!

S nem utolsó sorban: Ő. Ami időt együtt töltünk, inkább frissen és üdén, kicsattanva az egészségtől élvezzem.