Nyitom a szerkesztőfelületet (ami még mindig szétesve, de már ez így marad, míg utána nem járok a visszaállításnak), és a teliholdról írnék, amit reggel láttam az alig felhős égen vakítani. Írnék arról, hogy jó volt az a kis séta a közeli buszmegállóból a munkahelyig, s hogy ma reggel megint találtam egy kedvenc dalt az egyik srác jóvoltából, de a beszerzése estére marad, így azt hallgattam idefele, ami a hétvége szerzeménye (lásd oldalt!).
S közben szól a zene a füleimbe, és legszívesebben csak azt a dalt illeszteném be, hogy helyettem meséljen. A fentiekről. Mindenről, ami van.