Tegnap este beszéletem Vele telefonon. Szinte egy szuszra elmondtam, mi történt velem aznap. Meghallgattam, milyen volt az Ő vasárnapja, majd kiokoskodtuk, hogy egy valaminek mi lehet az oka. Búcsúzáskor pedig megköszöntem, hogy kipihenhettem magam a Vele töltött idő alatt. Mindig így van. És örömmel látom, hogy egy idő után Ő is ugyanúgy ragyog, ahogy én.
Pénteken este buliba mentünk, de hamar leléptünk, mert fáradt voltam, és csak arra vágytam, hogy hozzábújhassak és együtt ébredjünk.
Így is történt. A reggeli álmomból ébredezve hangosan tettem fel egy álombeli kérdést, amire mindketten felriadtunk. Magyarázatként rögtön elmeséltem az álmot.
Lassú ébredezés következett. Majd kaptam egy bögre kávét, aztán reggeli előételt almával, dióval és mogyoróval. Féltizenegy táján csipkelekvárt ettünk kenyérrel és vajjal, majd elindultunk szétnézni a városban. Megnéztük a moziműsort, s még egy óra volt a kinézett filmig. S bár eleinte hosszúnak tűnt az idő, mégis hamar elment. A film pedig remek kikapcsolódást nyújtott.
Hazaérve megfőzte a kedvenc ennivalómat, megebéd-vacsoráztunk, és … nemsokára este nyolc óra lett. Néztünk filmet, aztán jött a mély álomba zuhanás, majd az óracsörgés, aminek egyáltalán nem örültem.
Valahogy így telt a hétvégém.