Ahogyan figyelte a lányt, úgy nőtt benne a vágy. A mozgása, a nevetése afrodiziákumként hatott rá. Bár nem rá mosolygott, tudta, hogy miatta és érte olyan vidám. Kívánta a lányt. Már egy órával előrébb járt gondolatban. Le sem kellett hunynia a szemét, úgy is látta a majdan lejátszó eseményeket.
Hazaérkeznek. S mintha egy szimpla hazatérés lenne, leöltöznek. Majd egymásra néznek, és tekintetük elárulja, tudják, mi fog következni. Megölelik egymást, szájuk összeért, majd mohón kóstolják egymás ízét. A lány gombolni kezdi az ingét, vagy esetleg a nadrágja övét fogja kioldani. Vágynak a másik testére.
Hirtelen elválnak, majd a lány fogja a törülközőjét, és elvonul fürdeni. Hallja a víz csorgását, a gázkazán lángjának belobbanását, a lány víz alatti mozdulatait. Jön-megy, igyekszik lefoglalnia magát. A gondolatait tereli el a lány meztelen testéről. Végre megjelenik a lány egy törülközőbe csavarva, tisztán és frissen. Ő igyekszik be a fürdőbe. Már odakinn ledobja magáról a ruháját, csak a kádba kell beleállnia. Víz, tusfürdő. Dörzsöli a bőrét a szivaccsal, mintha a türelmetlenségét akarná lehámlasztani magáról. Szárazra törüli magát, fogat mos. Egy pillanatra megáll, nézi a frottíranyagot, magára tekerje-e, majd megteszi. Inkább elrejti vágyát. Kilép, s a szemével a lányt keresi.
Az ágyon fekszik. Tudja, hogy őt várja. Mellé bújik. Elég egy érintés, és s már csak a lány létezik számára. Minden érzékét a mellette fekvő nő tölti ki. Annak lénye, teste. Tudatában már csak egyetlen vágy van, hogy lássa a lány izgalmát, s majdani örömét, ahogy megfeszül a teste, hangok hagyják el a száját, és ahogyan a felfokozottságtól szorítja magához. Majd az ő teste is örömét leli, lecsillapul a feszítő vágy, s belemosolyog a lány hajába.
Szereti a szeretkezés utáni időszakot. Fekszenek egymás mellett. A lány mosolyban fürdik, s a látványa megnyugtatja. Mindig csodálja, mennyire tele van ilyenkor energiával. Ő ellazultan fekszik, a lány pedig vagy csacsog vagy őt simogatja. Ilyenkor gyakran hallja a lelkes mondatot:
– Minden szeretkezésünk más és más. Egyik sem egyforma. És ez tök jó!
Mint egy kisgyerek.
Nézte a közeledő lányt. Nyújtotta feléje a karját, magához vonta. A hajának friss illata keveredett a nyakbőrére fújt parfümmel. Egy puszit nyomott a feje búbjára, aztán kissé eltolva magától a lányt, így szólt:
– Gyere! Menjünk haza.