Tegnap valakinek (ha utólag rájövök, kiében, akkor javítom) a blogjában olvastam egy mondatot: “kutyából nem lesz szalonna”.
Nem gondoltam volna, hogy pár óra múlva megállapítom ugyanezt. Nem először, mert emlékszem, már elhangzott tőlem ez a mondat ugyanebben az ügyben. Valami véglegesen és változtathatatlanul kisiklott, és hiába reménykedem abban, hogy ezúttal más lesz, valami jó fog kisülni belőle, de … ezúttal is reménytelenné vált.

De nem bánom, hogy így történt. Kellett, hogy lássam, hol tartok. És tudok-e úgy dönteni, hogy hogy a dolgok jóra forduljanak. Úgy érzem, sikerült.