Úgy indultam munka után Hozzá, hogy de jó lesz kifújni magam a karjai közt, lecsendesülni a mosolyától. Örültem, mikor hívott, hogy hamarabb végzett, és elém tud jönni.
Előttünk volt egy egész este és éjszaka, s bár tettünk gyenge kísérletet arra, hogy valami programot szervezzünk magunknak, de végül megállapítottuk, milyen jó, hogy itt egy este, ami csak a miénk.
Beszélgettünk mindenféléről, főzött finom vacsorát, majd … némi egymásban elmerülés után filmet néztünk. A vége rejtély maradt, mert mindkettőnk szeme ragadt le az álmosságtól. Így aludtunk reggelig, vagyis amíg a mobilom el nem kezdte berregni és óbégatni: “Jó reggelt, Magyarország!”
Már szándékosan hamarabb ébresztem magunkat, mert tudom, hogy Nála nem tudok azonnal kiugrani az ágyból, mint otthon. Mert Nála egy jó ébredéshez sok minden hozzátartozik: mosoly, puszi, simogatás, egymáshoz bújás. Hát… ha így indul egy nap, az már fél siker.