Egy időben foglalkoztam a feng shuival. Tőle vártam megoldást az életem zökkenőire. Igyekeztem a leírtaknak és a józanságomnak megfelelően alakítani az akkori lakásunkat. A színekkel és az egyéb dolgokkal (égtájak jelentése) nem volt gondom, el is tudtam fogadni ezeket. Azonban a szimbólumok, tárgyak, állatok jelentésével, jelentőségével nem tudtam mit kezdeni.
Miért gondoljam azt, hogy a teknős vagy az elefánt az azt jelenti, amit? Vagy ha három kínai pénzérmét hordozgatok piros szalaggal összefűzve a pénztárcámban, akkor az azt eredményezi, hogy több pénzem lesz?
Persze az erős hit mindent lehetségessé tesz!
Aztán a napokban jöttem rá, miért is éreztem ezeket a dolgokat faramucinak. Ha a családi kötelékeket szeretném erősíteni, akkor a megfelelő helyre tegyem ki a gyerekeim, szüleim fotóit. Ez mind rendben. Ebből kiindulva más területeken és témában is a saját szimbólumaimat használjam. Ha nekem a szerelmet egy vörös rózsa fejezi ki leginkább, tegyem azt ki a szerelem sarokba. Ha a gazdagságot számomra az arany vagy egy drágakő fejezi ki, akkor vagy ilyen ékszereket tartsak a gazdagság helyén, vagy azoknak a fotóit, képeit. És így tovább…
Azaz ajánlatos személyre (önmagunkra) szabni a feng shuit is, mert így nagyobb hatást érünk el.

Ma már nem törődöm a feng shuival, legfeljebb a fő alapelveit alkalmazom: pl. legyen mindenhol rend, mert … rend a lelke mindennek.

Egyébként a fentiekben a Titok c. könyvben olvasottak erősítettek meg.