Mókás ez az ajándékozási mizéria. Kérdezgetjük egymást a családban: ki mit szeretne. S nem igazán tudunk segítségére lenni a másiknak.
Ami engem illet: Anyu és a tesóm gyorsan lecsapott két ésszerű és még általam nem vett, pótolt tárgyra. Ezzel kipipálhattak engem.
Én is igyekeztem a tesóm kivallatni, mit is szeretne. Persze, nem tudott jó ötlettel (valami vágyott holmi) szolgálni. A szülőket letudom a szokásossal, bármilyen szégyenletes is a dolog.
A gyerekek adják a legkönnyebb feladatot. De ez azt hiszem, senkinek sem újdonság.
Vallatóra fogtam Őt is, mivel tudom, milyen nehéz egy Nyilas jeggyel megáldottnak ajándékot venni. (akárcsak a tesómnak…).
Nos, tudtam, hogy azzal az ötlettel jön, hogy ne adjak Neki semmit. Aztán addig-addig beszélgettünk a témában tobzódva, amíg legalább két ötlet megszületett a fejemben.
Mikor a nekem szánt ajándék következett, egy mondattal semmissé változtattam az ajándékomra vonatkozó ötletét. … Más vágyott dologgal pedig nem tudtam szolgálni. De tudom, ennek ellenére meg fogja oldani a dolgot.