A mai délelőttöm bal lábbal kelt fel. A délután már páros lábbal. Az este pedig jobbal. Tehát a nap egyenlege … egy normális nap.
Anyám kész van. Én már csak higgadtan, érzelem mentesen figyelem. Teljesen hidegen hagy. Tudom, mit gondol rólam, és … már nem érdekel.
Megteszek mindent, hogy magamnak megfeleljek. És azt hiszem, csakis ez számít. Semmi más. Ha bennem békesség van, akkor körülöttem is. Erre törekszem.

Más. Az első gyerekkori szerelmem megtalált és bejelölt az egyik közösségi oldalon. Aztán msn-en beszélgettünk. Hm. Érdekes. Gyerekkorunkban szerelmesek voltunk egymásba, de alig beszéltünk egymással. Amolyan ártatlan “tetszel nekem és szerelmes vagyok beléd” dolog volt.
Azt hiszem, még párszor szót fogunk váltani a jövőben. Talán most tényleg jobban megismerjük a másikat.

Megint más. Nemsokára jön a Télapó. Nektek mit hoz vagy hozott?