A délutáni programunk miatt szépen felöltöztem, és nagy merészen magassarkút húztam a lábamra. Mikor elindultunk otthonról, s láttam, hogy bizony egy kicsi fagy van, a járdán pedig hártya vékony jegesedés, a merészségemet vakmerőséggé minősítettem át. Óvatosan közlekedtem, ahol fényesedett az út. Ott még jobban, ahol nem. Éppen egy lejtőn haladtunk, a gyerekek elől és bátran, én pedig utánuk és totyogva. Megszólalok:
– Szóljatok, ha csúszik!
Válaszként a nagyobbik gyermekem alól kiszaladt a lába, és fenékre csücsült.
– Azért nem így gondoltam – jegyeztem meg.