Úgy tűnik, a költözést nem úszom meg. Mármint a blog és másik honlap átcűgölését az egyenkénti új tárhelyekre – cégen belül.
Azt így előre leszögelem, ha újra kérdőjeleződést eredményez a helycsere, akkor maradnak a cuccok ott, ahol vannak, és jöjjön hozzájuk a tárhely területcsatolással. Ezt a rengeteg mellébeszélést írást nem óhajtom egyenként javítani – újra. Még így is van jó pár bejegyzés, ami tisztázásra vár. (Valaki átvállalhatná tőlem a javításukat…)
Így most lesz a blognak is 3 giga területe. Lehet rajta randalírozni, bulizni, meg egyebek.

December hónapban pedig a doménnév fogja a születésnapját ünnepelni. Két év eltelt. Ajándékba kaptam, hát megtartom. Meg hát az internetes nevem is ez…

A hétvégén arról beszélgettem Vele, milyen cégnevet is választanék, ha úgy hozná a sors, hogy szükségem lenne rá. Mondtam, hogy csakis magyar szóból állna. Aztán arra jutottam, hogy elég gyatra a fantáziám, amikor nicknevet vagy egyéb ilyent kell találni, így maradna a saját nevem mint cégnév. És az ötletet pont Ő hozta azzal, hogy az egyik fuvarozó cég ponyvásának a feliratát, azaz cégnevét hangosan elolvasta.

Nem tudom, hogy másoknak mit sugall vagy mennyire szimpatikus a nicknevem (gondolom, ez is szubjektív), én lassan három év után kezdem megszokni, elfogadni. Persze, most sem tudnék jobbat kitalálni, viszont néha olyan snassznak érzem. Másoké gyakran jobban tetszik. Míg a születésemkor kapott keresztnévvel tökéletesen meg vagyok elégedve, a lisszával még birkózom. De talán itt az interneten tökéletes lissza vagyok, így illene elégedettnek lennem vele.

S most egy epizód jutott az eszembe. Sokszor viccelődünk azon, hogy Ő a bika évében született, én pedig a patkány. Van egy történet, miszerint mikor a 12 állatot sorolták be (hogyan következzenek egymás utáni években), a patkány és a bika közt dőlt el az első hely. Hogyan is?! Abban állapodtak meg, hogy kívánnak valamit az istenektől, és amelyiküket a legjobban megcsodálják az emberek, az lesz az első a sorban. A bika is és a patkány is kétszer akkora termetet kívánt magának. Először a kétszer akkora bika vonult ki az emberek közé. Azok pedig ijedten elfutottak. Mikor a patkány sétált köztük, az emberek csodálkozva ámultak rajta, hogy mekkora példány. (Tudni kell, hogy Ázsiában nem írtóznak a patkánytól.) Így nyerte el az első helyet a patkány.
Mikor főzünk, Ő áll a tűzhely mellett, én pedig vagy nézem, vagy a hozzávalók főzésre alkalmassá tételében segédkezem. Bár igyekszem nem beleszólni a mesterkedésébe, néha csak el-elkottyantok valamilyen tanácsot. Vasárnap is így volt. Azon nevettünk, hogy ő a szakács, én pedig a séf. A kis séf. A patkány a szakácssapka alatt…