Fura lesz munkába menni. Hogy újra hétköznap lesz. Ovi, iskola, munkahely. Tennivalók.

Gyorsan eltelt ez a 10 hónap. Hip-hop, és itt a karácsony, a szilveszter. Tavaly ilyenkor … szerelmes voltam. Fájt, mert nem úgy volt, ahogy szerettem volna.
Úgy indultam szilveszterezni, hogy egy jót bulizom, és talán eltöltök kellemes pár órát azzal a sráccal, aki felajánlotta, aludjak nála. Több lett belőle. Sokkal több.

Találkozások…

Mikor először láttam (pontosan emlékszem rá), nem tudtam, mennyit fog jelenteni nekem. A kép a retinámra ivódott: kapucni a fejen, alóla kigöndörödő haj és … az orra.

A következő találkozás kb. három héttel utána történt. Egy vagy két tánc, majd a szilveszteri bulira való meghívás azzal az ajánlattal, hogy utána – hálózsákkal – aludhatok nála. Volt egy mozdulata, ami előszörre furi volt, aztán igenis vonzó.
Teltek a napok, s nem hagyott nyugodni. Húzott magához, mint egy mágnes.

Az utolsó percig bennem volt, hogy sarkon fordulok, és hazamegyek, de szerencsére a szívemre (a megérzésemre) hagyatkoztam.
S bár már sírtam miatta, de … boldog vagyok, hogy megismertem Őt, és hogy még mindig így van.