Eldicsekedtem Anyunak az új kabátommal. Azt felelte, hogy látta. És rögtön megkérdezte, miért nem egy elegánsabb kabátot vettem, merthogy munkába járni inkább olyan kellene.
Na, na, na! Munkába járni ez tökéletesen megfelel. Mivel egész nap az asztalomnál ülök és a billentyűzetet püfölöm, mellette telefonálok, igazán tök mindegy, miben vagyok. Mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozom (kolléganők plusz főnök), s ők is hasonló lazaságra veszik az öltözködést: a főnököt kivéve szinte mindenki farmerben feszít. Egyébként is a tüchtig kiskosztüm nem az én világom, így senki ne várja, hogy feleslegesen magamra öltöm.
Bár az az elvem a ruha vásárlásnál, hogy nekem tetszen, vigyázok arra is, hogy nagyon tinis ne legyen. Mivel a koromból jó pár évet letagadhatok minden erőlködés nélkül, talán nem lesz tőlem elütő egy fiatalos ruci.
Egyre jobban élvezem az öltözködést, mert kedvemre hordhatok azt, ami nekem tetszik.