Láttam egy macskás videót morcinál. Az elmúlt nap néhány óráját idézték fel bennem.

Néztünk hajnalban (4 óra tájban) a város kilátójából teliholdat, illetve az alant elterülő várost és fényeit, mert nem tudtam aludni. (Hogy miért, megtartom magamnak, de egyszer-kétszer még vissza fogom Tőle hallani cikizésként.) Hát, nem sok pasi kelne ki a jó meleg ágyból, mert a barátnője holmi hajnali sétát, telihold vizslatást emleget az éjszaka közepén.
Kerestünk környékbeli, nyitva levő pékséget, pékáru boltot, de persze reggel 5 órakkor még munkanap sincs nyitva – szinte – semmi.
Még szerencse, hogy vittem három fűszeres minibagettet, amit rövid sütés után megvajaztunk, és megettünk. Reggelire. Aztán visszavackoltuk magunkat az ágyba, és aludtunk … sokáig.
Piacoztunk, együtt készítettük az ebédünket, s amíg a sütőben volt, … elmerültünk … egymásban. Finomat főztünk, s megállapítottam, ha mi ketten együtt csinálunk valamit, annak eredményeként csak finomság jöhet létre.
Este koktéloztunk, Bourne-ultimátumot néztünk (nekem jobban tetszett az első két rész), s megtudva, hogy egy órával hosszabbodik az éjszaka, kijelentettem: “Akkor egy órával többet bulizhatunk.”
Aha! A hajnali kóricálás miatt azt a plusz egy órát aludva buliztuk át.