Naponta találkozunk, jó ideje ismerjük egymást, hogy ki kicsoda, mit dolgozik, de ennyi. Semmi többet. Persze, én sem mutatom meg, mit tudok, mit csinálok, mert az életem néhány momentumát rejtem, nem kötöm rögtön senki orrára.
Aztán … meg tudnak lepni a kollégák az előttem még “rejtve maradt” tehetségeikkel, érdeklődési körükkel.
De még most se kívánkozik ki belőlem: Te is?! … én is. Valamiért még most sem akarom, hogy ismerjék azt a “rejtett” kis világom.

Még az is történt ma, hogy egy régi haver megkeresett salsa korrepetálás ügyében. Milyen jó is, hogy tudom a fiú lépéseket! … mosoly … Tudok segíteni.