A salsás oldal új sablonjának fazonra igazítása egy icipicit macerás. Mivel azon többet kell igazgatni, és kicsit titokban szeretném csinálni (már legalább ketten láthatták az új ruhakezdeményt), így igyekszem olyankor belepiszkálni, amikor kis valószínűséggel néznek rá. Ez az időszak úgy hajnal 1 és 6 között van valójában, de – szerencsére – én olyankor többnyire alszom. Most egy kicsit sajnálom, hogy leszereltem a pillangószives oldalt, bár még az aldomén megvan, tehát nyugodtan telepíthetnék oda gyorsan egy wp-motort. De nem fogok. Marad a bogarászás.

Délelőtt kinn voltam a városban bankos ügyeimet intézni. Dolgom végeztével a kedvenc turkálóim egyikét is meglátogattam, és vettem egy farmernadrágot.
Megállapítottam, hogy akkor érdemes már a próbafülke tükörjébe belenéznem, amikor rajtam van a ruha. Ezek a fülkék világítása olyan, hogy az összes hibát kiadják az alakon, s azt szeretnék elhitetni velem, hogy több kiló vagyok, mint ami. Mert hát ugye ma reggel megállapítottam, hogy belemegyek simán abba a naciba, ami egy kicsit mércéül is szolgál: ha az rám jön, akkor formában vagyok. Így a tükröknek végképp nem szabad hinnem. De jelzik: illik gyakrabban sportolnom.

Most elememben vagyok. Újra azt érzem, hogy a szabad időm éppenhogy elég azokra a dolgokra, amiket szeretnék csinálni vagy éppen folyamatban vannak. Szeretem ezt a pörgést, s szeretem a kihívást jelentő, alkotós tevékenységeket, mert hát gyakorlati ember vagyok (amellett, hogy olykor rendesen kivesézem a dolgokat agyban).