Mit is írjak az elmúlt 48 óráról, amiből … kiszámolom … 38-at – jó részt – K. társaságában töltöttem?
Ha volt már olyas valaki az életedben, akivel ha együtt vagy, megáll az idő, s csak Ti ketten léteztek és senki/semmi más, kisimulnak a hétköznapok által húzott vonásaid, feltöltődsz, akkor tudod, mit írnék most.

Voltunk a gyógyító köveknél. Ott láttam egy férfit, akinek szája, orra, szeme, álla emlékeztetett nagyon egy régi kedvesre. Ez a férfi nagyon komolyan vette az ott létet. Talán értett is hozzá, érezte is a sugárzást. Úgy tűnt. Nekem pedig olyan érzésem volt egy pillanatig, mintha nagyon fájna valamiért a szíve. Ráült, majd ráállt néhány kőre, megölelt egy fát, majd felvette a motoros dzsekijét, s elindult lefelé, ki az útra. Keresztet vetett egy ponton, majd hallottam, hogy kicsivel arrébb beindítja a motorját.

A sugárzást éreztem én is. Tudtam, ha meditálás céljával ülök le, akkor könnyebben transzcendálnék. Puding próbája az evés, ezért néhány percre elindítottam a dolgot.

Majd ültünk a rét szélén egy fa tövében, egymáshoz bújva. Odasütött a nap, alig éreztük a szelet, és aludtunk is.