Ma hajnali álmom:

Persze férfiakkal megint! Azt hiszem, valamilyen foci meccs volt. Vagy csak egy foci csapat volt a történet egyik része. Volt két rivális, ugyanabban a csapatban focizó játékos: egy olasz és egy brazil. Talán azon gondolkozott az edző, melyiket küldje el a csapattól. Fura mód, ahogy visszaemlékszem, nekem a brazil jött be (mindkettő egyébként a zsánerem volt). Azzurro színű mezt viseltek, és én a braziltól szerettem volna valamilyen oknál fogva megszerezni a pólóját. Kértem, de szinte rám sem hederített. Feladtam, és bevonultam fürdeni (!) a személyvonat egyik vagonjának(?!) wc-fülkéjébe, ami valójában egy fürdőszoba volt: tiszta, rendes, jó illatú. Már éppen beálltam volna zuhanyozni, mikor a trükkös üvegű ablakon (kifele lehet látni, befelé nem) keresztül láttam, hogy a brazil matat az ajtó környékén. Majd benéz az ablakon (nem lát semmit), vicces pofákat vág, és tudom, azt jelzi, hogy a mezt letette nekem odakinn. Ő el, vagyis bement a vagon ülő részébe, én pedig ki a mezért. Ennyi.

Így is lehet szerelmesnek lenni. 🙂