Három hete, hogy nem beszéltem F.M-mel. Ezért tegnap este úgy fejeztük be a beszélgetésünket, hogy még bőven maradt megbeszélnivalónk.

Amellett, hogy hasonlóak a cipőink, melyben járunk, vele tudom megbeszélni azt, amit mással egyáltalán nem (kivétel a kineziológusom, illetve K., de ővele inkább azért, mert kíváncsiak vagyunk a másik meglátására, tapasztalatára). F.M. és én totálisan egy hullámhosszon vagyunk azon a téren. Félszavakból is megértjük egymást. Tudjuk, miről beszél a másik.

Élmények érnek, tapasztalok. Ezekről nem tudok másnak beszélni, jelenleg csak hármuknak. Más nem értene meg, illetve teljesen idegen lenne számára, amit mondok. Vagy hülyének nézne.
Ide, a blogba is csak óvatosan írok le bármit, mert nem mindenki nyitott a spiritualitásra.
Meg hát ezek az én tapasztalataim…

Hasonló a hasonlót vonza.