A Természet próbára tesz. Azzal, hogy elém rakja azt, amiről úgy gondolom, hogy már magam mögött hagytam. A teszt eredményét inkább ne is firtassuk…
Azt kérdezte egyszer egy asztrológiával (is) foglalkozó srác megnézve a képletem, hogy az aktuális pasim mellett van-e másik férfi az életemben. Vagyis arra utalt, hogy hűtlen vagyok. Mert ezt mutatják a csillagok. Akkor nem értettem a dolgot, hiszen én hűségemhez soha kétség nem férhetett. (Kivéve, amikor kínomban, bosszú gyanánt, teljesen érzelemmentesen volt egy valamim. Megnevezni sem lehet.) Nemrégiben F.M.-mel a tenyereinket vizslattuk botcsinálta tenyérjósokként. Rámutatott a szívvonalamra, és azt mondta, hogy vonalak szerint nekem két pasim van egyszerre. A fenébe küldtem, mert nem így van, és egyébként is, nekem ne mondjon ilyeneket, mert eggyel is elég macera tud lenni, nem még kettővel egyszerre.
Aztán rájöttem, hogy valamilyen fokon így is van. Pl. amikor válófélben voltam, de még együtt laktam a volt férjemmel, akkor már volt valakim. Mikor tőle elbúcsúztam (volna), már szerelmes voltam. Míg szerelmes voltam, addig a volt pasimmal küzdöttem, hogy tényleg elszakadjunk egymástól. Aztán az új szerelemmel is megszakadt a kapcsolat. Nem telt bele két hónap, lett K. Még szerelmes voltam a másikba, de K-val minden pillanat, perc egy felfedezés volt. Kicsit bántott, hogy nem tudom odaadni magam teljesen, de az a pillanat is eljött. Aztán csak ő lett. K. És még mindig ő van a szívemben. De lehetne már más. Hiszen fel-felvillan az arca a belső filmvásznon.
Hát így van nekem néha két pasim egyszerre.
“Testből testbe vándorol a lélek
Testről testre vándorol a test.” 🙂
Régi, megfigyelésen alapuló elméletemet látom igazolva: a Nő elcsábul (ha tovább lép a kapcsolatból, akkor biztosra megy, tehát már valaki más is van a képben, nem marad társ nélkül). Bezzeg a férfi. Kilép, egyedül marad, szenved.
Hiába, ennyivel előrelátóbbak, biztonságra törekvőbbek, OKOSABBAK a Nők.
Hm. Soha el nem hagytam egy férfit sem egy másikért.
Amit fenn leírtam, nem erről szól.
Most sincs senkim. Nincs társam, nincs párom. De attól még szerethetek valakit, és emellett tetszhet egy másik férfi.
A sztereotípiákat pedig tegyük félre. Igaz, ha a férfi beszél a nőről, vagy a nő a férfiról, nehéz mellőzni őket. 🙂
Nem állítom, hogy mindez tudatos.
Akkor ezek szerint most szenvedni tetszik?
Tudatosság?
A volt férjtől valóban én akartam válni. Nem egy másik férfi miatt. Az, hogy közben lett valakim, teljesen véletlen. Akár élhettem volna már külön tőle, de a gyerekek miatt nem mertem megtenni ezt a lépést.
A Valakimmel tény, hogy én szakítottam, és az is igaz, hogy már pár szót váltottam az új szerelemmel. De az a kapcsolat akkor már féléve halódott, és csak köszönettel tartozok az új szerelemnek, hogy kirángatott belőle. Mindig mondja nekem: “ha csak ennyit adhattam neked, már megérte!” 🙂
K-val úgy kezdődött a kapcsolatom, hogy nem volt senkim, de még mindig szerelmes voltam az “új szerelembe”. Valami vonzott K-hoz, és ma már tudom, hogy nem véletlenül. Áldom a sorsot, hogy találkoztam vele, és az együtt töltött időnek egy pillanatát sem sajnálom.
Aurél: a kérdésed nekem címzed?
Ha igen, akkor a válaszom: egy icipicit igen. De nem az egyedülléttől.
Igen, Neked címeztem!
Az utolsó válaszmondatodra: a hiányérzettől (?!)
Ja, ha jól emlékszem a blogodban a Te írásaidra reagálok.
Oké, oké! 🙂
Igen, hiányzik K. A szenvedést meg nem viszem túlzásba. Csak éppenhogy… 🙂
Indus:
Mea culpa! Egyszer történt, hogy “elhagytam” egy férfit egy másikért.
Még azt akarom kérdezni: ha már azt írtad, hogy “a férfi kilép, egyedül marad, szenved”, akkor ez azt jelenti, hogy tapasztalatból mondod?