Nézek ki az ablakon. Autók suhannak, emberek igyekeznek valamerre. A nap süt, a fák leveleit borzolja gyenge erővel a szél.
Napok óta feszül bennem szívtájékon valami. Néha úgy érzem, egy mély sóhaj segít megkönnyebbülni. De hiába. Csak pillanatokra. Olyan, mintha már kinőttem volna a régi ruhám. Feslene le rólam, de … a varrás még tart. Ideje levetni. Tudom, ilyenkor mit kell tennem.
Csend van. Bár szinte zavartalanul telnek a napjaim, s igyekszem a felmerülő “problémákat” (is) elfogadni, mégis érzem, egy fajta átmeneti állapotban vagyok. Talán a “vedlés” miatt.
“…vedlés”?…hmm
ez az-az 1 hetes? (kb)
különben fenn vagyok az iwiwen és bejelöltelek ismerősnek.
Aha.
Jé! Tényleg.
Megnéztem az iwiw-en a táncos képeket!
Mondtam magamban: jé, ki ez a TINI?
Hát Te vagy az!
Új fénykép, uj “látásmód”?
Nahát…
“Új fénykép, uj “látásmód”?”
Nem láttál még sok fotót rólam.
Régóta olvasod a blogot. Ha történt volna valami hatalmas nagy változás a “látásmódomban”, akkor biztos észlelted volna, és nem hagytad volna szó nélkül.
Vagy már korábban ismertél engem? És ahhoz képest változtam volna?
Hm. Nem értelek….
Az én látásmódomról beszéltem és tettem ezt azért mert még nem láttam az összes(?) fényképeidet.
Nem hiszem, hogy változtál volna(!) de az új(?) képek alapján írtam azt,
hogy “TINI” (csini)!
Mondhatnám úgy is, hogy “új megvilágításban”…
Az összes képet valóban nem láttad. 🙂
(Fotó alapján meg ne is akarj megismerni 😀 )
Mondtam már, hogy sokoldalú vagyok? 😉