Ma reggel is úgy néztem a városra, mint valami csodára.
Már nem esik az eső, a nap tűzdeli a sugarait a felhők közül az utcákra, fákra, fűre, virágokra és az emberekre. Friss a levegő.
A kisebbikkel megbeszéltük, hogy ő azt hitte, nyár van.
Szeretem ezt a várost. Otthon érzem magam itt.
Melyik az a város?
Arra a városra gondolok, ahol már születésemtől fogva élek.
Aurél! Van egy iwiw meghívóm. Kéred?
Igen, köszi!
Küldtem.