Kicsit kifújt a szél. Repülőket néztünk (többnyire csak én), meg sárkányt eregettünk (többnyire csak a gyerekek), ebédeltünk (ezt mind a hárman) és salsát is néztünk.

Hazajöttünk, lementettem a Scooby-Doo nálunk lévő dvd-jén levő filmeket. Majd megnéztem a blogstatisztikát. Hát… érdekes. Az egyik volt pasim után kutatott valaki a bejegyzésekben. A bukta az, hogy itt senkit (főleg nem aktuálisokat) nem említek név szerint. Elég butaság lenne. Aztán meg olyan becézéssel kereste, amit én nagy ívben kerültem anno. Soha nem tetszett az a becenév. Mellesleg nagyon ritkán használom bármelyik keresztnév becézését. Még a szerelmeimet is többnyire teljes keresztnevükön hívom. Ez alól vannak kivételek, pl. K. vagy D. Mert őket nem is tudnám másként nevezni. (O.K. esetleg Szívem, Drága, Kedves, meg ilyenek.)

Erről jut eszembe egy kedves epizód. K-val beszéltem telefonon és nem éppen nyugodt hangulatban. Vagyis dühös voltam rá. Mégis az egyik válaszomban Édesem megszólítást használtam. Mert így jött. Meghallva ezt, felnevetett, és megjegyezte, hogy ebben a helyzetben elég furán hangzik. No, igen. A mi kapcsolatunk ilyen furcsaságokat rejt és hoz.