Tegnap este több órát beszélgettem K.-val. Volt egy nagyon jó mondata (amit nyilván nem ő talált ki, de egy más nézőpontot ad). Arról szól, hogy örüljek annak, ami történt tegnap délelőtt, mert az eset rávilágított, hol van még fejlődnivalóm.

A hála megváltoztatja a dolgokat.

Anno is sokat segített, hogy spirituálisan közelítettem meg az egészet. A kezdeti “sokk” után ráálló félben vagyok.

Minden okkal történik. Ez is. Most csak azt érdemes meglátnom: mit szeretnék igazán, és mindez miért történik.

Aztán az is szóba került a beszélgetés során, hogy mennyire bánthat valakit, ha az elhagyó fél jól érzi magát a bőrében, és akár van új kapcsolata. Amennyiben magamra vonatkoztatom ezt az állítást, talán csak egyetlen személyre érvényes a jelenben. Az pedig K. Mert ő még mindig friss. A többi ex (légyen akármilyen nagy szerelem) esetében örülök, ha boldogok, és szeretném, ha kerek lenne az életük. Persze, eszem ágában sem volt bevallani neki, hogy ő fájna még nekem.