No, ez is egy péntek. Kinn gyönyörű idő van. Végre süt a nap!!!! Ennek örömére hamarabb lelépek innét. Úgy sincs semmi extra dolgom. Amit kellene csinálni, no, inkább jövő hétre tartogatom.

Megyek és sétálok egyet a városban. Aztán irány a gyerkőcökért az oviba. Egyelőre a hazaút nem tiszta előttem, de majd eldől. A dolgot kicsi nehezíteni fogja, hogy a telefonom merül éppen. Úgyhogy emiatt kapni fogok rendesen. Talán mondanom sem kell, kitől. De nem érdekel. Különben is meglehetősen ritkán csörög a telefonom, így tökre mindegy, hogy be van-e kapcsolva vagy sem. Persze most nem mindegy, de ez van. Emiatt még sem fogok görcsölni.

Indirával beszéltem ma. Lefixáltuk a jövő hétvégét. Megyünk fel Pestre. Hi-hi! Kirúgunk a hámból! (Hogy kell azt egyébként??? :-D) Úgy volt, hogy Bolival fogok ott találkozni, de ezen a héten nem jelentkezett. Szóval …. hmm, Boli, ha olvasol, tudd, hogy mi a helyzet!  … A szállást is lefoglaltam, biztos ami biztos, legyen hol aludnunk Indivel. Fogunk egyáltalán??? Hi-hi! … Ah! Már csak otthon kell beadnom a kedves férjemnek, hogy jövő hétvégére elutazom. Jaj, úgy érzem magam ilyenkor, mint egy tini, aki a szüleitől kér kimenőt estére. Fúj! 

——————-

A hazamentel kérdése eldőlt.

—————–

Soha sem szerettem, ha megkötnek. Kötődöm én eléggé, ha akarok. És én sem szerettem, szeretek magamhoz kötni embereket. Egyre inkább nem. Eddig is az volt a véleményem, elgondolásom, hogy ha vlkit érdeklek, akkor majd kötődni fog hozzám: barátkozni akar velem, mellettem maradni pl. mint társ. Szóval a férjem után se nyomoztam soha, talán emiatt nem is adott rá okot. Ja, meg egyébként sem olyan fajta. De én sem. Amíg értelmét látom a hűségnek, addig hű vagyok.

Nő bennem a szabadság iránti vágy. Lélekben is, és fizikailag is. Odamenni, ahova éppen akarok, legyen az egy bolt, vagy egy város, vagy egy ország. Utazni akarok, találkozni emberekkel, ismerkedni, beszélgetni. … Ha kell, várok még egy-két évet, amíg a gyerekek nagyobbak lesznek, és velük vagy nélkülük, menni fogok, ahová kedvem lesz. Végre újra látni fogom Londont, Angliát. Elmegyek Milánóba, ahová már évek óta el szeretnék jutni. Addigra az olasz nyelvből is profi leszek. Aztán jöhet Franciaország (hú, tegnap a Boszorkányszerelem c. filmben milyen szép helyeket mutattak!!!)! … Érdekes, vlhogy a tenger nem vonz. Persze, az is egy élmény, hogy kiülök a partra és süttetem naphosszat a napernyő alatt a habfehér testem. :-)) és úszok egy órácskát a vizben azt figyelve, hogy nem jár-e éppen arra egy cápa vagy egyéb tengeri szörny. Szóval jobban érdekelnek az emberek, a városok. A múzeumokat, templomokat, egyéb híres, turistalátványosságokat pedig meghagyom másnak.

Aztán ha jól kiutazgattam magam és a gyerekek is önálló felnőttek lesznek, visszavonulok, és … ezt már nem írom le, mert szeretném, ha tényleg megvalósulna.