Valamelyik reggel belegondoltam, hogy augusztus van, s nemsokára hivatalosan elkezdődik az ősz. Számomra azt jelenti, hogy még a legszerencsésebb esetben is legalább 5 hónapig hideg lesz, ami nálam 15 fok alatt van.
Olyannal vigasztaltam magam, hogy itt a salsa, és az majd a lelkemen forrósít. Aztán, ismerve magam, a pasi szünet után (ami ugye tarthat egy héttől három hónapig attól függően, milyen gyorsan heverem ki a férfinemből való kiábrándulásom) lesz, aki az ágyam is melegítse. … vagy én az övét.
Szóval, ilyenekkel biztatom magam, és örvendek a kánikulának, a napocskának. Élvezem, ahogyan forróvá teszi a bőröm, s hogy vágyom a hideg zuhany alá, mikor kimelegedem. Azt akarom, hogy még tartson, amíg lehet, mert számomra … a szabadságot jelenti: a kabát-, sál-, sapka-, csizmanélküliséget. Azt, hogy nem sötétedik olyan hamar.