A zene gyógyír.
Emlékszem olyan időszakra, mikor végig bőgtem egy bizonyos dalt, mert fájt. Maga a dal, és amire emlékeztetett.
S van, amikor egy-egy dallam kiszed a gödörből, nem hagyja, hogy az ásóval a kezemben süllyedjek a semmibe.
Most az utóbbi él. A fáradság lenne az ásó, de itt van a létrám, ez a muzsika, ami inkább egy repülő, s kiránt a mélyből. Mindjárt színesebb a szürke.
Újra tudom, hogy “más hülyesége miatt ne dühöngjek”.

Láttam néhány napja egy Minit. Mindig is tetszett ez a kis autó, de most a kabrió változatába belezúgtam. Az autóm csak ilyen lehet!