Mostanra kezd vágyaim közé tartozni egy kiadós és alapos … alvás. A szeretkezésről nem beszélve. Szerencsére az utóbbi utolsóra még emlékszem (hiszen felejthetetlen kategóriába esett – K-val márcsak ilyen volt mind), bár az sem tegnap volt.
Viszont az alapos és kiadós salsázásban nincs hiányom. Tegnap megint hót fáradtra izzasztottak a fiúk. Szerencsés vagyok.
Kaptam két bókot, ami a táncomat illeti. Egyik amolyan “te is jól táncolsz” mondat volt, a másik félrehúzós, és … hogy is fogalmazzam? … elragadtatott, pedig csak merengue-ztem és önmagamat (mozgásomat) adtam.
Egy kedves fiatalemberrel is beszélgettem. Nem tudok zöldágra vergődni vele. Mikor megismertem, azt gondoltam kvalitásait tekintve, hogy magabiztos, sőt talán beképzelt. Aztán kezdtem rájönni, hogy pont ellenkezőleg van. A félénkség, kezdeti (?) zárkózottság rí le róla, ahogyan felém igyekezik nyitni, közeledni. Látom, hogy szeretne velem beszélgetni, jóban lenni, de aztán visszavonulót fúj hihetetlen gyorsasággal.
Tegnap volt az is, hogy beszéltem K-val. Ő keresett egy ügy miatt. Ha már így telefonvégre kerültem vele, megkértem egy majdani feladatra. Ezen a téren csak benne bízom meg, mert csak ő alkalmas rá. Minden kertelés nélkül szemembe mer mondani dolgokat, és ha egy nekem rosszul eső kritika, vélemény miatt meg is bántódom, még ki is tud a sértettségből húzni. S egy cseppnyi harag sem marad meg bennem ezek után. Ezen kívül az alkalmasságát a feladatra az is emeli, hogy semmilyen érdekeltsége nincs azon a területen, amihez a feladat kapcsolódik, tehát minden egózástól mentesen tudná teljesíteni. S akárhogyan nézem, még mindig ő áll a legközelebb hozzám, ami a bizalmat illeti. Korlátlanul élvezi azt.