A mai napom remekül kezdődött. Számítsuk ezt éjféltől! Több ébredés és álom tarkította a hajnali alvásom. Eddig nem zavart az orrunk előtt lévő szórakozóhely körülötti jövés-menés, de most valami lehetett a levegőben. Zaj mindenképpen. Nagy bulit rendezhettek, mert még ennyi embert nem láttam összegyűlni egy hétköznapi hajnal sem (biztos aludtam).
Először a klub előtt ácsorgó emberek beszélgetésének morajára riadtam, aztán arra, hogy a kisebbik átvonult hozzám, mellém. Aztán álmodtam. Azt, hogy zene szól. Lehet, hogy Romantic dalok voltak, már nem emlékszem, de hogy nem egy, az is biztos. Az utolsónál eszméltem, hogy az álmomba beszűrődik a valóság, tehát ez bizony kinn szól a parkolóban, valamelyik eszement ordíttatja az autójában.
Mikor visszafeküdtem – aludni -, egy ideig forgolódtam, majd megint felébredtem, és így jöttem rá, hogy azok a képek, amik lejátszódtak a fejemben, egy álom filmkockái voltak. Nemsokára pedig csörgött az óra…

Ah, egy kicsit sem vagyok nyúzott! És direkt korán feküdtem, hogy ki tudjam magam aludni.