Szerintem nem áll jól nekem ez a túlzott szőkeség. Még egy félév és kicsivel barnább leszek összhatásban. Újra.
S úgy sem tetszem magamnak, amikor kifestem a szemhéjaim. Persze, ha valami diszkrétebb színt választottam volna, mint az ezüstöt, akkor talán, de éppen akkor jobb nem jutott az eszembe.
Ehhez képest a rúzsom, ami valójában szájfény, semmi. Mert nincs is színe, csak fénye. Ami egyébként hamar elkopik.

Most tudtam meg a kisebbiktől, hogy a joghurt, amit éppen eszik, az szaftos és tápláló. Egyszer videóra fogom venni, ahogyan eszik, mert annyira jóízűen teszi, hogy az maga “szaftos és tápláló”. És a végén csinál egy mű büfögést: Bőőőő!

Neki nem mondanám el – így semmiképpen -, de itt leírom: hiányzik. Be kell ismernem. Másfél hétig úgy tettem, mintha nem is, közben pedig igenis. Valójában ez egy bőr alatt megbúvó érzés, ami nem látszik a felszínen, viszont ott alatta piszkál. Kicsit kényelmetlenné tette az elmúlt napokat, de úgy, hogy fogalmam sem volt, mi a bajom.