Hátradőlök a székben bámulva a monitort. Nemsokára indulni fogunk. A szemeimben megbúvó álmosság figyelmeztet arra, hogy ebéd után szoktam elfogyasztani a napi második hosszúkávém. Felállok, a konyhapulthoz lépek, s máris nyitom a szekrényajtót. A polcról a lefele fordított bögrék tetejéről leemelem a Balatonfüreden vett nagyteást, amit kineveztem kávésnak. A vízforralóba hidegvizet töltök, bekapcsolom. A felső polcról egy zacskó háromazegyben kerül elő. Letépem a végét, beöntöm a port a bögrébe. Kezemmel ellenőrzöm a forraló oldalán a víz viszonylagos melegségét. Jónak ítéltetett. Kikapcsolom a gépet, s öntöm a pont-meleg vizet a bögrébe. A pult alatti fiókból előkotrok egy kiskanalat, amivel elkavarom a kész kávét. Visszabattyogok a székhez, leülök, a bögrét a laptop mellé helyezem, és nekiállok megírni ezt a bejegyzést.

Közben elkortyolom a kávém…