… voltam szerelmes. Igaz, a rég is viszonylagos, de ahhoz képest, hogy azóta már volt más az életemben, tényleg régen. S nem is tudom, hogy valaha fogom-e azokat az érzéseket érezni, mint akkor. Mikor szerelmes voltam a hangjába, a tekintetébe, az érintésébe, a csókjába, az ölelésébe. Abba, hogy mennyire összhangban is vagyunk egymással, mikor beszélgetünk, nevetünk, stb. Én akkor így éreztem.
Azóta keresztül mentem egyen, s máson. Megváltoztam. De nem tudom, mennyire. Annyira talán, hogy soha többet nem fogok úgy érezni? Vagy már másként élem meg a szerelmet? Csendesebben, kevésbé felkavaróbban, úgy, ahogyan K. iránt éreztem? Hiszen az ő hangja is dallam volt a füleimnek, a keze érintése otthon volt a bőrömnek, az együtt töltött percek a békét, nyugalmat adták nekem, s egy közös világ teremtődött a beszélgetéseink alatt. Az együttlétjeink pedig … És mégis, valami hiányzott.
Azt tudom, hogy mélyen szerettem és szeretem máig is őt.
Vagy minden szerelem más és más? Összehasonlíthatatlan? Legfeljebb a szavak ismerősek, melyekkel igyekeztem az átélt és kapott élményeket megjeleníteni…? Nem tudom. Talán csak akkor fogom, ha újra átélem azt a boldog révültséget, fellegekben járást, amit régen.
Többfajta szerelem létezik!
Apropó: -nem tudnál egy meghívót küldeni az iWiW-re?
Köszi!
Apropó: – nem. Jelenleg nincs szabad felhasználású meghívóm. Neked kellene?
Ha nem, hát nem…
Hát nem. Mert nincs. Volt, de hagytam elveszni. Akkor még nem kérte senki.