Ma az alvás napja volt. Bár kissé nehezen aludtam el az este, a szokásostól eltérően később keltem. A délelőtt elment ezzel-azzal, majd lehasaltam az ágyamra olvasni. Persze pár oldal után bealudtam. Délután remek alkalmat adott – ahogyan régen is – a formula egy versenye is a szundikálásra. Hogy ne hagyjam ki teljesen a versenyt, azzal álmodtam. Gondolom, a füleim nem hagyták figyelmen kívül, amit a tévében a riporterek csevegtek.

Most kb. úgy érzem magam, mint akin két forma egyes autó keresztül brümmögött. Ehhez képest azon filózom, melyik kerékpárra pattanjak: a szobabiciklire vagy a másikra, amelyik a pincében porozódik.

Azt hiszem, eredményesnek könyvelhetem el a hétvégét olyan szempontból, hogy – egy magam – átrendeztem a lakást. A dögnehéz sarokíróasztalt átvonszoltam a szobámból a gyerekekébe. Kis logisztikát (inkább logikát) igényelt a szobából való kiforgatása: először erővel akartam, aztán rájöttem, hogy ésszel többre megyek. Helyére került végül, és hogy a tévém ne a padlón ücsörögjön, áthúztam a könyves dobozom az asztal helyére. Letakartam egy szép, divatos mintás terítővel, és ráhelyeztem a villogó dobozt. A dvd- és a videólejátszó rákerült a székre. Persze, mindezt ideiglenesre tervezem. Addig, míg meg nem fog jönni a kinézett tv-állvány és könyvespolc. (Kinéztem az interneten őket, de a rendelés még ez után jön. Az a jövő hét zenéje …)

Végre le tudtam tölteni Raftól a kedvenc dalomat. Imádom. Ez egy olyan zene, amit bármikor szívesen hallgatok meg.